Vezető: Dúll Andrea

A digitális technológia újfajta ember-környezet és ember-ember kapcsolatokat generál, amelyek átdefiniálják a térhasználati koncepciókat is a mikroterektől a makroterekig. Ebben a folyamatosan változó helyzetben vizsgálni érdemes mind a virtuális tér hatását az ember mentális és viselkedéses működésére, mind a humán változások megjelenését a módosuló eszköz- és térhasználatban. A környezetpszichológia, környezetszociológia eszköztára alkalmas arra, hogy az ember és a virtuális környezet hatásrendszereit vizsgáljuk. A digitális inklúzió növeléséhez szükséges digitális készségek fejlesztése kapcsán megfogalmazható az a kérdés, hogy milyen lehetőségei vannak az intelligens városi környezet kialakításának az idősödő városi közösségekben. E kutatással megalapozhatjuk a városi térnek, az idősek által használt környezetnek az időskorúak igényeihez, képességeihez való jobb alakítását, ebbe beleértve városi mobilitásuk könnyítését és elősegítését. További cél lehet annak elemzése, hogy miként lehet az idősek számára nyújtott közösségi szolgáltatások hozzáférhetőségét, minőségét javítani, milyen új, innovatív közszolgáltatások kifejlesztésére lenne szükség; valamint hogyan lehet a közösségi részvételt fokozni, a társadalmi integrációt elősegíteni az új információs technológiákat kihasználva.