Vezető: Czigány Tibor

Polimer nanokompozit szerkezeti anyagok esetében a nanoadalékok bevitele révén nemcsak a mechanikai jellemzők (pl. rugalmassági jellemzők, rétegközi szilárdság) javíthatók, hanem azok pl. mechanikai mennyiségek érzékelésére alkalmas szenzorként is alkalmazhatók, vagy a termikusan kiváltott alakemlékezés villamosan előidézetté tehető. Ezt a tulajdonságot, amely immár „funkcionális” jellegű, pl. hő hatására indukált öngyógyuló rendszerekben is kiaknázhatjuk. Ezekhez természetesen elengedhetetlen az alkalmazott nanorészecskék fejlesztése, új technológiák bevezetése (pl.: elektrosztatikus szálképzés). Egyre több jel utal arra, hogy hagyományos mikro és az új nanoerősítésű, azaz hibrid-erősítésű rendszereké a jövő. A nanoadalékok „hagyományos” úton történő eloszlatása továbbra is fontos feladat (pl. önerősítéses rendszerek), akárcsak a nano-szintű felületi érdesség hatásának vizsgálata.